Szexuálpszichológiai szakpszichológus
Segítségét nemcsak diagnosztizált szexuális zavar esetén lehet igénybe venni. Akkor is érdemes hozzá fordulni, ha valaki bizonytalan a saját szexuális működésével kapcsolatban, visszatérő teljesítményszorongást él át, csökkent a vágya, fájdalmasnak érzi az együttléteket, nehézséget tapasztal az orgazmus vagy az izgalmi állapot elérésében, illetve párkapcsolatában eltérő szexuális igények okoznak konfliktust.
A hétköznapi nyelvben a szexuálpszichológus, a szexológus és a szexuálterapeuta megnevezést gyakran egymás szinonimájaként használják, szakmai szempontból azonban nem feltétlenül jelentenek azonos képzettséget vagy kompetenciát. A szexuálpszichológia a szexualitás lelki, kapcsolati és társadalmi vonatkozásait vizsgálja, míg a szexológia ennél tágabb, több tudományterületet összekapcsoló terület. A szexuálterápia pedig olyan segítő folyamat, amelyben a kliens vagy a pár a szexuális nehézség hátterének feltárásán, az önismeret és a kommunikáció fejlesztésén, valamint személyre szabott pszichológiai feladatokon keresztül dolgozik a változáson.
A megfelelő segítség kiválasztásához ezért nemcsak azt érdemes megnézni, hogy egy szakember milyen megnevezést használ, hanem azt is, milyen alapdiplomával, szakirányú végzettséggel, módszerspecifikus képzettséggel és szakmai tapasztalattal rendelkezik.
Szexuálpszichológiai szakpszichológus: mit jelent ez a szakképzettség?
A szexuálpszichológiai szakpszichológus megnevezés Magyarországon egy pszichológusi végzettségre épülő szakirányú szakképzettséget jelöl. Az ELTE jelenlegi képzési tájékoztatója szerint a képzésre pszichológia mesterszakon szerzett oklevéllel, illetve meghatározott esetben pszichológia-alapképzettségre épülő egészségpszichológiai mesterdiplomával lehet jelentkezni. A szakirányú továbbképzés négy féléves és 120 kredites.
Ez azért lényeges, mert a szexuálpszichológiai szakpszichológus először átfogó pszichológiai képzettséget szerez, majd erre építi rá a szexualitással, az intimitással és a párkapcsolati egészséggel kapcsolatos speciális ismereteit. A képzésben nemcsak a szexuális reakciók és nehézségek jelennek meg, hanem a szexualitás biológiai, pszichológiai, kommunikációs, társas, kulturális és társadalmi tényezői is.
A szakember munkája ezért nem merül ki néhány technikai tanács átadásában. A szexuális működés ugyanis szorosan összekapcsolódhat az önértékeléssel, a testképpel, a stresszel, a kötődési mintákkal, a korábbi kapcsolati tapasztalatokkal, a családból hozott üzenetekkel és a jelenlegi párkapcsolat minőségével. A szexuálpszichológiai szakpszichológus ezeket az összefüggéseket is figyelembe veszi.
A szakképzettség része annak felismerése is, hogy mikor elegendő a pszichológiai segítség, és mikor indokolt orvosi, pszichiátriai vagy más egészségügyi kivizsgálás. A hivatalos képzési leírás külön hangsúlyozza a továbbirányítás szükségességének megítélését, valamint az urológusokkal, andrológusokkal és nőgyógyászokkal történő szakmai együttműködést.
A szexuálpszichológiai szakpszichológus tehát nem kizárólag egyetlen tünetet vizsgál. Arra törekszik, hogy a problémát az ember testi állapotával, lelki működésével, kapcsolataival, élethelyzetével és személyes értékeivel együtt értse meg.
Mivel foglalkozik a szexuálpszichológus?
A szexuálpszichológus olyan pszichológus, aki kiemelten foglalkozik a szexualitás pszichológiai kérdéseivel. Munkájának középpontjában állhat a szexuális önismeret, a vágy, az izgalom, az orgazmus, a testkép, az intimitás, a kapcsolati kommunikáció vagy a szexuális teljesítménnyel kapcsolatos szorongás.
Sokan akkor keresnek fel szexuálpszichológust, amikor már hosszabb ideje fennáll valamilyen konkrét nehézség. Mások inkább megelőző vagy önismereti céllal kérnek segítséget. Előfordulhat például, hogy valaki nem tudja pontosan megfogalmazni, mit szeretne az intim helyzetekben, nehezen beszél a határairól, vagy rendszeresen a partnere elvárásaihoz igazodik. Az is gyakori, hogy két ember között szeretet és elköteleződés van, a szexuális kapcsolatuk mégis feszültté, kiszámíthatóvá vagy elkerültté válik.
A szexuálpszichológus segítségével a kliens megvizsgálhatja, milyen gondolatok, érzelmek és automatikus reakciók jelennek meg az intim helyzetekben. Egy korábbi negatív tapasztalat, a visszautasítástól való félelem, a saját testtel kapcsolatos elégedetlenség vagy a folyamatos önmegfigyelés jelentősen befolyásolhatja a szexuális élményt.
Teljesítményszorongás esetén például az érintett gyakran nem a saját érzéseire és a partnerével való kapcsolódásra figyel, hanem arra, hogy „megfelelően teljesít-e”. Minél erősebben próbálja ellenőrizni a test reakcióit, annál nehezebbé válhat a spontán izgalom. Egy sikertelennek megélt alkalom után pedig megjelenhet az előrevetített félelem: „Mi lesz, ha legközelebb is ez történik?” Ez az aggodalom önmagát erősítő folyamatot alakíthat ki.
A szexuálpszichológiai szakpszichológus abban segít, hogy a kliens ne szégyenteljes kudarcként, hanem megérthető és befolyásolható folyamatként tekintsen a problémára. A cél nem egy előre meghatározott „normális” szexuális teljesítmény elérése, hanem egy biztonságosabb, szabadabb és kölcsönösen kielégítőbb intim működés kialakítása.
Szexuálpszichológia: a szexualitás lelki és kapcsolati háttere
A szexuálpszichológia a szexualitással kapcsolatos gondolatok, érzések, viselkedések, kapcsolatok és fejlődési folyamatok pszichológiai vizsgálatával foglalkozik. Ide tartozik többek között a szexuális érdeklődés és vágy alakulása, a testhez való viszony, az intimitás megélése, a párkapcsolati dinamika, a szexuális kommunikáció, valamint a korábbi tapasztalatok hatása.
A szexualitás nem választható el egyszerűen a személyiség többi részétől. A WHO meghatározása szerint a szexuális egészség nem csupán a betegség vagy működészavar hiánya, hanem a szexualitással összefüggő testi, érzelmi, mentális és társas jóllét állapota. A meghatározás a biztonságot, a kölcsönös tiszteletet, az örömteli élmények lehetőségét, valamint a kényszertől, diszkriminációtól és erőszaktól való mentességet is hangsúlyozza. [3]
A szexuálpszichológia ennek megfelelően nem kizárólag arra keresi a választ, hogy a test „megfelelően működik-e”. Azt is megvizsgálja, hogy az érintett biztonságban érzi-e magát, képes-e jelen lenni az intim helyzetekben, meg tudja-e fogalmazni a vágyait és a határait, illetve tiszteletben tartják-e a beleegyezését.
A szexualitást befolyásoló tényezők
A szexuális működést számos, egymással kölcsönhatásban álló tényező alakíthatja. Ilyen lehet az általános egészségi állapot, a hormonális működés, az alvás, a tartós stressz, a gyógyszerszedés, a hangulati állapot, a párkapcsolati biztonság és a saját testhez való viszony.
Hatással lehetnek rá a családból hozott szabályok és tabuk is. Ha valaki azt tanulta meg, hogy a szexualitás szégyellnivaló, veszélyes vagy csak bizonyos szigorú feltételek mellett elfogadható, felnőttként nehezen engedheti meg magának a spontaneitást és az örömöt. Mások számára a teljesítmény, a külső megjelenés vagy a partner elégedettségének biztosítása válik olyan erős elvárássá, hogy közben elveszítik a kapcsolatot saját érzéseikkel.
A szexuálpszichológiai szakpszichológus ezeknek a mintázatoknak a felismerésében is segíthet. A folyamat során nem a múlt öncélú elemzése történik, hanem annak megértése, hogy a korábbi élmények miként befolyásolják a jelenlegi működést.
Szexológus: mit érdemes tudni a megnevezésről?
A szexológus a szexualitással tudományos, egészségügyi, pszichológiai vagy tanácsadói szempontból foglalkozó szakember általános megnevezése lehet. A kifejezés önmagában azonban nem feltétlenül mutatja meg, hogy az adott szakember milyen alapvégzettséggel rendelkezik.
Szexológiai témákkal foglalkozhat például pszichológus, orvos, pszichiáter, kutató vagy más segítő szakember is. Ezek a szakmai hátterek különböző tudást és jogosultságokat jelenthetnek. Egy orvos elsősorban testi betegségeket vizsgálhat és gyógyszeres kezelést alkalmazhat, míg egy pszichológus a lelki, viselkedéses és kapcsolati tényezőkkel dolgozik. Egy megfelelően képzett szexuálpszichológiai szakpszichológus pedig a pszichológusi tudását kifejezetten a szexualitással és intimitással kapcsolatos kérdésekre alkalmazza.
Szakemberválasztáskor ezért célszerű utánanézni annak, hogy a szexológus megnevezés mellett milyen konkrét végzettségek szerepelnek. Fontos kérdések lehetnek a következők:
Rendelkezik-e pszichológusi vagy orvosi diplomával?
Milyen szakirányú továbbképzést végzett?
Van-e tapasztalata az adott probléma kezelésében?
Milyen módszerekkel dolgozik?
Milyen esetekben küldi tovább a klienst orvoshoz vagy más szakemberhez?
Egyértelműen tájékoztat-e a folyamat kereteiről, díjáról és várható jellegéről?
A hiteles szakember pontosan nevezi meg a végzettségeit, nem ígér biztos vagy azonnali gyógyulást, és nem kelti azt a benyomást, hogy minden testi vagy pszichés problémát egyedül képes kezelni.
Szexológia: több tudományterület találkozása
A szexológia a szexualitás tudományos vizsgálatával foglalkozó, több szakterületet összekapcsoló terület. A szexológiai kutatásokban és gyakorlatban egyaránt megjelenhetnek biológiai, orvosi, pszichológiai, pszichiátriai, szociológiai, antropológiai és kulturális szempontok.
A szexológia vizsgálhatja többek között a szexuális fejlődést, a vágy és az izgalom folyamatait, az intim kapcsolatokat, a társadalmi normákat, a nemi szerepeket, a szexuális egészséget, a szexuális viselkedés változatosságát, valamint a szexuális problémák megelőzésének és kezelésének lehetőségeit.
Ez a tág szemlélet azért fontos, mert a szexuális nehézségek ritkán magyarázhatók egyetlen tényezővel. Egy merevedési probléma hátterében lehet keringési betegség, cukorbetegség, gyógyszermellékhatás, szorongás, párkapcsolati konfliktus vagy ezek kombinációja. A fájdalmas együttlét mögött szintén állhat nőgyógyászati, urológiai, medencefenéki, hormonális vagy pszichológiai tényező.
A szexológia korszerű szemlélete ezért összetett értékelésre törekszik. Nem tekinti automatikusan lelki eredetűnek azt, aminek testi oka is lehet, és nem hagyja figyelmen kívül a pszichológiai vagy kapcsolati tényezőket pusztán azért, mert kimutatható valamilyen szervi eltérés.
A szexuálpszichológiai szakpszichológus ebben az együttműködésben a pszichológiai nézőpontot képviseli. Segíthet feltárni, hogy a tünet milyen kapcsolatban áll a szorongással, az önértékeléssel, a korábbi élményekkel vagy a párkapcsolati működéssel, miközben szükség esetén orvosi vizsgálatot is javasol.
Szexuálterápia: hogyan zajlik a folyamat?
A szexuálterápia olyan strukturált segítő folyamat, amelynek középpontjában a szexualitással, az intimitással vagy a párkapcsolati szexuális működéssel kapcsolatos nehézségek állnak. Formája és mélysége függ a szakember képzettségétől, a kliens problémájától és attól is, hogy tanácsadási vagy pszichoterápiás jellegű munkára van szükség.
A szexuálterápia általában beszélgetésen alapul. A folyamat történhet személyesen vagy megfelelő feltételek mellett online, egyéni vagy páros formában. Az első találkozások célja a probléma, az előzmények, az egészségi állapot, a kapcsolati helyzet és a kliens céljainak megismerése.
A szakember kérdezhet arról, mikor kezdődött a nehézség, milyen helyzetekben jelentkezik, volt-e olyan időszak, amikor nem állt fenn, illetve milyen gondolatok és érzések kapcsolódnak hozzá. Szóba kerülhet az általános egészségi állapot, a gyógyszerszedés, a stressz, a párkapcsolati kommunikáció és a korábbi szexuális tapasztalat is.
Milyen problémák esetén segíthet a szexuálpszichológiai szakpszichológus?
A szexuálpszichológiai szakpszichológus számos szexuális, intim és párkapcsolati kérdéssel foglalkozhat. A segítségkéréshez nem szükséges, hogy a kliens előre ismerje a problémája pontos megnevezését.
Csökkent vagy hiányzó szexuális vágy
A szexuális vágy természetes módon változhat az élet során. Befolyásolhatja a stressz, a kimerültség, a gyermekvállalás, a hormonális állapot, a gyógyszerszedés, a párkapcsolati konfliktus vagy az, hogy az együttlétek mennyire jelentenek biztonságos és örömteli élményt.
A szexuálpszichológiai szakpszichológus segíthet megérteni, milyen tényezők tartják fenn a vágy csökkenését. Nem minden esetben az a cél, hogy valaki „több szexet akarjon”. Fontosabb lehet annak tisztázása, milyen körülmények között tud megjelenni az érdeklődés, és hogyan egyeztethetők össze a partnerek eltérő igényei nyomásgyakorlás nélkül.
Eltérő szexuális igények a párkapcsolatban
Gyakori, hogy a partnerek vágya, kezdeményezési stílusa vagy kedvelt intim formái nem teljesen azonosak. Önmagában ez nem jelent működészavart. Problémává akkor válhat, ha a különbség visszautasítottságot, sértettséget, bűntudatot, állandó vitát vagy elkerülést eredményez.
A szexuálterápia során a pár megtanulhat úgy beszélni az eltérésekről, hogy egyik fél se érezze magát hibásnak vagy kényszerítettnek. A cél nem az egyik partner „megjavítása”, hanem kölcsönösen elfogadható megoldások kialakítása.
Merevedési nehézség és teljesítményszorongás
A merevedési probléma mögött testi és pszichológiai okok egyaránt állhatnak. Egészségi állapotok, gyógyszerek, életmódbeli tényezők, szorongás, depresszív állapot vagy párkapcsolati nehézség is hozzájárulhat. A szakmai ajánlások ezért a testi és pszichoszexuális tényezők együttes felmérését tartják fontosnak. [5]
Ismétlődő vagy hirtelen kialakuló merevedési nehézség esetén orvosi kivizsgálás indokolt lehet. Ha a tünethez erős szorongás, kudarcélmény vagy elkerülés kapcsolódik, a szexuálpszichológiai szakpszichológus az orvosi ellátást kiegészítve dolgozhat a pszichológiai tényezőkkel.
Korai vagy késleltetett ejakuláció
Az ejakuláció időzítésével kapcsolatos nehézség jelentős szorongást és párkapcsolati feszültséget okozhat. A terápiás munka része lehet az automatikus reakciók megismerése, a testérzetek felismerése, a figyelem szabályozása, a teljesítménykényszer csökkentése és a partnerrel való kommunikáció fejlesztése.
A probléma értékelésekor nem pusztán az eltelt idő számít. Fontosabb, hogy az érintett mennyire érzi kontrollálhatónak a folyamatot, okoz-e számára tartós szenvedést, és milyen hatással van a kapcsolatára.
Orgazmussal kapcsolatos nehézségek
Az orgazmus elérésének nehézsége mögött lehet ismerethiány, teljesítményszorongás, figyelmi elterelődés, negatív testkép, túlzott önkontroll, gyógyszermellékhatás vagy korábbi kellemetlen tapasztalat. A szexuálpszichológus segíthet feltérképezni, milyen testi, érzelmi és kapcsolati feltételek támogatják vagy akadályozzák az öröm megélését.
A cél ebben az esetben sem feltétlenül az orgazmus „kikényszerítése”. Az erős célorientáltság éppen fokozhatja a nyomást. A szexuálterápia gyakran a kíváncsiság, a testérzetek és az ítélkezésmentes jelenlét fejlesztésével kezdődik.
Fájdalmas együttlét és behatolási nehézség
A fájdalmat nem szabad természetesnek vagy pusztán lelki eredetűnek tekinteni. Fájdalmas együttlét, égő érzés, vérzés, visszatérő irritáció vagy behatolási nehézség esetén nőgyógyászati, urológiai, bőrgyógyászati vagy más megfelelő orvosi kivizsgálásra lehet szükség.
Amennyiben a testi vizsgálat mellett szorongás, félelem, izomfeszülés, elkerülés vagy korábbi negatív élmény is jelen van, a pszichológiai segítség fontos része lehet a komplex ellátásnak. Bizonyos esetekben medencefenék-fizioterapeuta bevonása is indokolt lehet.
Testkép és szexuális önbizalom
A saját testtel kapcsolatos elégedetlenség megnehezítheti az ellazulást és az örömteli jelenlétet. Az érintett folyamatosan figyelheti, hogyan néz ki, mit gondolhat róla a partnere, vagy elrejtheti a testét. Ez az önmegfigyelés csökkentheti a szexuális ingerekre és a kapcsolódásra fordítható figyelmet.
A szexuálpszichológiai szakpszichológus nem egyszerű pozitív gondolkodást próbál kialakítani. A klienssel együtt dolgozik azon, hogy reálisabbá és elfogadóbbá váljon a testhez való viszonya, és kevésbé külső elvárások alapján értékelje önmagát.
Élethelyzeti változások
A szexualitást jelentősen befolyásolhatja a várandósság, a szülés, a gyermeknevelés, a menopauza, egy műtét, krónikus betegség, meddőségi kezelés vagy daganatos betegség. Ilyenkor gyakran nem a korábbi működés változatlan visszaállítása a reális cél, hanem az intimitás új formáinak megtalálása.
A szexuálpszichológiai szakpszichológus segíthet a veszteségek feldolgozásában, a megváltozott test elfogadásában, a partnerrel való kommunikációban és a szexuális élet fokozatos újraértelmezésében.
